Törökországi Földrengés – Élménybeszámoló

Hírek

Törökországi Földrengés – Élménybeszámoló

Törökországi földrengés – Élménybeszámoló

Bevetések
Mindenkinek megvan a maga élménye,története. Mi történt velünk? Tynnel 12önkéntesből és 4 kutyából álló misszió tagjaként indultunk útnak a földrengés epicentruma felé, Kahramanmaraşba február 8-án, 2 nappal a földrengés után.
 
Isztambuli átszállással Adanába repültünk a Turkish Airlines különgépeivel a Török Nagykövetség támogatásával. Adanából pedig katonai helikopterrel érkeztünk meg, majd egy kis buszozás következett a táborhelyünkre, ahol még ki kellett alakítani a háló-és életterünket.
 
Sátor, kevés fűtés éjjel -6,-8 fok. Nappal +6 kb. Kutyám boxban, neki szerencsére jó szőre van, nekem viszonylag jó öltözékem… leírom : aláöltöző trikó, hosszú ujjú aláöltöző, softshell mellény, erre még ugyanolyan pulcsi + kabát. Alul 2 zokni, aláöltöző, omniheat nadrág. Utánna hopsz a hálózsákba amiben plusz betét és természetesen sapka. Hálózsák fejrehúz …múmia.. vagy amit akartok.
 
Utórengések minden nap… letöltöttem egy appot ami jelezte… na ez csak az idegeimre ment, de valamiért szerettem.
Tyn is és a csapatunk kutyái (Demi, Zete, Milu) mind példaértékűen utaztak, viselkedtek. A repülőn a fedélzeten utaztak természetesen. Erre sem lehet igazán rágyúrni +a helikopterre se… ami még nagyobb zajterhelés, kavarja a levegőt is…naggggyon! Okosan kell beszállni!
 
Utaztunk még terepjárón, ami szirénázva haladt kb. 2órát. Volt, hogy buszon töltöttük a napot a rom közelében… az volt a bázis a keresések között.
 
Zajok: generátor, munkagépek, kiabálások
Szagok: a bomlás édeskés szaga
Látvány: a hozzátartozók, önkéntesek… a romhalmaz, kupac, kavicshalom egy  16emeletes házból… 300ember alatta… hogy a francba lehet így építkezni?!
 
Velünk nem volt fotós-videós riporter, dolgoztunk, és néha készüntek képek is. Sokat várakoztunk, kaptunk címeket és csapatunkkal nekivágtunk, hogy segítsünk a kutatásban. A megsemmisült házakról rétgeket szedtek le, majd kutyás felderítés. Járatokat kerestünk ahol maradhatott üreg, élő ember… valaki… de gyakran csak halottat találtunk.
 
Ma már a kutyák mellett a technika is segít (csörgették a telefonokat, kamera, amit be lehet vezetni, hangok keresése). Számomra döbbenet volt átélni a CSENDET…amit elrendeltek… hallgatni, hátha valaki jelez a rom alól.
 
Ezek a romok a kutyáink számára nem a szokásos romos játszóteret jelentették! Veszélyesek, mindig látnod kell merre mozog, meddig mehet a kutya. Nagy segítséget és biztonságot adtak azok a műszaki mentők, tűzoltók, statikusok, akik mögöttünk álltak és vigyázták lépteinket.Igazi csapatmunka!
 
Rengeteget tanultam ismét ! Köszönöm!
 
Alaptáborunkból, kérésre átvezényeltek egy társammal együtt az Antakya/Hatay településen dolgozó HUNOR-hoz. Ez kb. 2ó autóval.
Sötétedésre érkeztünk meg és szinte azonnal meg is kezdtük a munkát. Itt gyalogosan mentünk a romokhoz, hiszen a tábor a városban… igen, a romok között volt kialakítva. Itt gyakoribbak voltak az utórengések is. Az egyik éppen a romon ért minket. Ilyenkor arra futsz amerre a többi… biztonságot keresve.
Azt azt épületet ami a munkaterület volt oldalról még három markoló megtámasztotta, hogy az egyébként is felénk hajló épület mellett elhaladhassunk. Éjjel 3 órakor értünk a sátrunkba. Szerintem itt melegebb volt, bár lehet az adrenalin is besegített.
 
Reggel 6-kor már keltünk is, hamarosan indultunk ismét fésülni, kontrolálni a helyeket ahol kérték. Az összedőlt házakat folyamatosan fejtették le mindenféle eszközzel, hogy közelebb jussanak az esetleges megmaradt üreghez ahol lehetnek még emberek.
 
Nagyszerű EMBEREKkel  dolgozhattam, statikusok, tolmácsok, hivatásosok, a TEK, HM emberei, akik ott álltak és segítettek.Biztonságot tudhattam magam mögött.
Köszönöm!
 
Hazafelé utunk hosszúra nyúlt… majd 6 óra várakozás után Wizzair különgépével hétfő hajnalban landoltunk Budapesten.
 
Egy pillanat alatt a TEK segítségével már a központjukban találtuk magunkat. Köszönjúk az elismerő szavakat és a fogadtatást! Velük is bármikor, újra mennék!
 
Tyn, Anyakönyvezett nevén: Future Hope Eldorado, családunk 5. mentőkutyája, jelen pillanatban az egyetlen. Lassan 20 évnyi tapasztalat, önkéntesség. A civil munkám mellett a folyamatos tréningek, vizsgák, bevetési gyakorlatok külföldi és hazai terepen. Nem számít esik, fúj, hideg vagy meleg van. Szenvedély, ami az életem része.
Dolgozni 1..2..3..munkahelyen, mert célom van. Szerencsém és emelt szintű nemzetközi romkutató vizsgás kutyám(Nixon) volt 2009-ben, amikor elöszőr kijuthattam keresni romok közé.
 

Na de Tyn, akinek a covid évek nem segítették a haladásat de szerencsére mindíg van előre és romvizsga is lett. Nagyon meg voltam vele elegedve szépen és kitartóan dolgozott. Mondhatom, hogy ez a misszió pecsételte meg igazán a kapcsolatunkat. Fáradhatatlanul, lelkesen, tette amit tanult, tanítottunk neki.

Van még dolgunk együtt Tynnel, hiszen a legjobb SEGÍTENI mindenáron!

 
Írta: Salamon Klára

A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Close Popup
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.

Ezek a cookie-k szükségesek ahhoz, hogy a webhely működjön, és nem kapcsolható ki a rendszerünkben.

Technikai Cookie-k
Az oldal működtetéséhez az alábbi technikai cookie-ek szükségesek
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Összes tiltása
Save
Összes engedélyezése
Open Privacy settings